Kármentő

A helyzet az, hogy a bejegyzéseket vissza tudtam állítani a barkácsolt programocskával, a bejegyzéseket viszont nem. Nem is töltöm ezzel az időmet, a másik helyen megvan.

Nekem egyébként elsőre fel sem tűnt, hogy valami nem stimmel, mert feliratkoztam a kedvenc blogjaim feed-jére, és azokat olvasom. (Nem feltétlenül szükséges mindig a teljes dizájnt látni.)

Most olyan köztes lény vagyok, itt már nem, ott még nem, és nem tudom, merre induljak. Totális biztonság sehol nincs. A másik szolgáltatónál is előfordult már gubanc. Itt meg még mindig vannak spam blogok a főoldalon.

Azt viszont nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ami egyszer van meg, az nincs meg! És ez most is igaz lett.

Ennyit a technikáról.

Ma megérkezett az a könyv, amit még megjelenése előtt megrendeltem, nagyon kedvezményes áron. Kiküldték postán, és rendesen rávarrták a postai díjat is. Olyanokat gondoltam, amit egy úrinő nem. Ha ezt tudom, inkább elmegyek érte magam. És csak hápogok, hogy mennyibe van a posta, mikor drágult így meg?!

Meg azért is hápogok, hogy szép lassan drágul minden, és hó végén egyre üresebb a kassza, és most például mínuszos a számla. (jó, megvan az oka, de akkor is nehéz pozitív egyenleget produkálni). A gyerek meg nő, és idemegy, odamegy, itt ezer forint, ott meg kétezer. Nnna.

Nem szoktam se tévézni, se rádiózni, se újság, se hírek. Valószínűleg én vagyok a legtájékozatlanabb ember széles e hazában. De hiába próbálom magamat elzárni a külvilágtól, csak átjön, hogy a még nincs költségvetés, senki sem tud semmit, lehet, hogy összevonják a két iskolát, de az is lehet, hogy nem. Szegény M. még ki sem hűlt, de már vagy tizenöten jelentkeztek az állásra. És csak augusztusig van a státusz.

Szép kilátások.