Asszem nem.
Ebből szűk két órát polgármester urunkkal töltöttünk, aki megkérdezte és meghallgatta a véleményünket és kérdéseinket az indítandó különleges osztállyal kapcsolatban.
Teljesen meddő volt a vita, mert úgy tűnt, elhatározott dolog az új osztály indítása, ha lesz rá igény. Az meg, úgy tűnik, lesz.
Nagyon elegem van már abból, hogy mindent az "örülj, hogy van állásod" és "meg kell csinálni, hogy legyen gyerek" jelszóval történik. De közben, hogy mi történik a szóban forgó gyerekkel, az szinte nem fontos.
Nagyon unom, hogy fenn az ernyő, nincsen kas. Milyen jól hangzik, hogy nálunk ilyen-olyan tagozat van, csak éppen a semmiből építünk várat, és senkit sem érdekel, hogy a tagozaton megfelelő szakmai munka folyik-e. Lassan már engem se...
Eléggé elszomorító, hogy aki szót emel (nem én), azt kicikizik, gúnyosan ledorongolják, pedig nem bántott senkit se, csak éppen megkérdezte, mikor fogják megcsinálni az ebédlőben a követ, mert így balesetveszélyes, és nem lehetne-e a táncoktatást esetleg nem az ebédlőben tartani, merthogy kövön táncolni az eleve nem egészséges.
Azt kell mondjam, mindegyik tagozat vagy becsődölt, vagy erősen csődközeli állapotban van. Csak a lelkesedés viszi az ügyeket előre, de mi van akkor, ha elfogy a lendület?
És isten mentsen attól, hogy a második félévben az én manócskáimat nyesegessék és alakítsák, mert jóindulat bizony mostanában kevés van az én osztályommal kapcsolatban.
