Minél tovább élsz, annál több a halott, kire emlékezned kell.

Nyugodjék békében.

Sms-ben értesültem, hogy pénz állt a házhoz. A nettó jutalmam. Lehet tippelni, hogy mennyi.

Ma reggel bejött egy szülő és leordította a fejemet. Az enyémet, nem a kölkéét. Aki tegnap kapott tőlem egy of. figyelmeztetőt.
Aztán a szülő kioktatott a házirend tartalmáról is.
Ezen-közben a gyermek vigyorogva örömködött, hogy jól kiosztják az osztályfőnökét.
Ilyenkor úgy érzem, én már nem is akarok tanítani...

Már elmúlt

A tortáról annyit, nagyon finom, csokoládétorta, testvéremék készítették meglepetés gyanánt.

Már megint

Már megint gond van a freeblog házatáján: nem lehet belépni se, írni se, olvasni se. Hiányoznak a kedvenc blogjaim! Most nem tudom, mi történik a kutyusokkal a Futinka utcában, tanító néni hogy boldogul az iskolában, s hátha pont most írnának ritkán posztoló barátam.
Fríblog, a csuda vigyen el és nőjön kolbász az orrodra!

Sic transit...

Ne sajnáld az időd végigolvasni:

Egy XX. századi hajócsoda története

Hajó-sirató

Szőke Tisza...

Húsvét

Egészségügy, óóóóóóóóóóó

A mai nap jelentős hányadát az xxxx kórházban töltöttük.

Megérkeztünk fél tízkor, eljöttünk kettőkor. Ezzel még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert a két idős néni - akikkel egy időben érkeztünk - még akkor is ott üldögélt a váróban, amikor mi boldog mosollyal hazafelé vettük az irányt.

Fél tízkor a 44-es sorszámot kaptuk. Minden elismerésem az ottani dolgozóké, hogy viszonylag hamar túlestünk minden procedúrán. Közben még a belgyógyászatot is megjártuk, na, ott már kevésbé gondoltam hálával az orvosokra, de majdnem csont nélkül elintéztük azt is.

(És fogalmunk sem volt róla, hogy ezenközben meg köztársasági elnök nélkül maradtunk.)

Papának még műtéti időpont is került, tehát megint van miért aggódni. Remélem megsegít minket a jó isten, elég volt már a szomorúságos dolgokból!

Mint a dodó

Tegnap majdnem összeveszés lett.

Annak okán, hogy ismerős házaspár gyönyörű fényképét csodálva az én hiperaktív nénikém feladta a rendelést még hasonló egy-két-há "darabra".

Mire a társaságban tartózkodó nagymama kijelentette, nem lesz több gyerek, mert a fiatalok azt mondják, ezt az egyet szeretnék úgy felnevelni, hogy mindene meglegyen. "És majd ha a hatalom garantálja a biztos megélhetést, akkor lehet szó másik gyerekről. Meg nem c...ok ők, hogy segélyekért kuncsorogjanak."

Több sem kellett az én nénikémnek. Azonnal kijelentette, hogy ez a beszéd nagy hülyeség, hogy lehet így beszélni. Sajnos egyik érvként azt a példát hozta, ha meghal az egyik gyerek, még ott a másik. A nagymama erre kiakadt.

Én nem szóltam hozzá a vitához, nem akarván olajat önteni a tűzre. Nálunk minden családi összejövetelnél nagyon meg kell gondolni, ki, mihez, mivel szól hozzá. Magamban azonban a nénikémnek adtam igazat.

A bajok egyik forrása az, hogy a mai fiatalok jelentős része nem tanult meg sem takarékoskodni, sem lemondani dolgokról. Ha itt valakinek éppen nem a legmenőbb mobilja, lapos tévéje, különleges elektronikus bizgentyűje van, már halálosan szerencsétlennek érzi magát.

Ja, és hogy ezek közül ne legyen valamije?! Elképzelhetetlen.

A másik baj, hogy bizony, hiányzik az egészséges fajfenntartási ösztön. Valami még van, hiszen szülnek az asszonyok, de sok esetben csak egyet. És ez baj. A fennmaradáshoz kettő, a gyarapodáshoz három gyerek lenne elegendő. A fent említett népcsoportban ez az egészséges ösztön megvan, hiszen születik három, négy, akár hat gyerek is. Mi miért veszítettük el?

A fent említett nagymama egyke, valamint az ő gyereke is egyke volt nagyon sokáig, annak felesége is egyke, hát valószínűleg ez is erősen befolyásoló tényező. Annak, aki egyedül nőtt fel, fogalma sincs arról milyen az, ha az embernek testvére van.

Ez lett volna az én hozzászólásom témája, de mint mondám, fő a békesség és csöndben maradtam.

A veszekedés elmaradt. A dodó kipusztult.

Döbbenet

Igen, döbbenet, hogy a háziorvos által jónak minősített laborleletre azt mondja egy másik (szak)orvos, hogy a betegnek veseelégtelensége van?
A háziorvos ezt nem látja?!
Nem látja. Ahhoz ugyanis meg kellene nézni a lelet második oldalát is...

A józan ész hiánya

Talán jobb lett volna, ha nem hallok semmit.

Nagyon súlyos dolgok történnek minálunk. Annyira súlyosak, hogy le sem merem írni.
We have Nero.

Tragikomédia

Avagy a kis magyar abszurd. Avagy egészségügy.

Minden egyes találkozás lábon kihordott infarktus.

Didergő király

Jelen pillanatban 16,2^oC az infoterem hőmérséklete.

Nooooooooormális, ha egy félévi értekezlet déli tizenkettőtől este hatig tart?

Asszem nem.
Ebből szűk két órát polgármester urunkkal töltöttünk, aki megkérdezte és meghallgatta a véleményünket és kérdéseinket az indítandó különleges osztállyal kapcsolatban.
Teljesen meddő volt a vita, mert úgy tűnt, elhatározott dolog az új osztály indítása, ha lesz rá igény. Az meg, úgy tűnik, lesz.
Nagyon elegem van már abból, hogy mindent az "örülj, hogy van állásod" és "meg kell csinálni, hogy legyen gyerek" jelszóval történik. De közben, hogy mi történik a szóban forgó gyerekkel, az szinte nem fontos.
Nagyon unom, hogy fenn az ernyő, nincsen kas. Milyen jól hangzik, hogy nálunk ilyen-olyan tagozat van, csak éppen a semmiből építünk várat, és senkit sem érdekel, hogy a tagozaton megfelelő szakmai munka folyik-e. Lassan már engem se...
Eléggé elszomorító, hogy aki szót emel (nem én), azt kicikizik, gúnyosan ledorongolják, pedig nem bántott senkit se, csak éppen megkérdezte, mikor fogják megcsinálni az ebédlőben a követ, mert így balesetveszélyes, és nem lehetne-e a táncoktatást esetleg nem az ebédlőben tartani, merthogy kövön táncolni az eleve nem egészséges.
Azt kell mondjam, mindegyik tagozat vagy becsődölt, vagy erősen csődközeli állapotban van. Csak a lelkesedés viszi az ügyeket előre, de mi van akkor, ha elfogy a lendület?
És isten mentsen attól, hogy a második félévben az én manócskáimat nyesegessék és alakítsák, mert jóindulat bizony mostanában kevés van az én osztályommal kapcsolatban.