Egészségügy, óóóóóóóóóóó

A mai nap jelentős hányadát az xxxx kórházban töltöttük.

Megérkeztünk fél tízkor, eljöttünk kettőkor. Ezzel még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert a két idős néni - akikkel egy időben érkeztünk - még akkor is ott üldögélt a váróban, amikor mi boldog mosollyal hazafelé vettük az irányt.

Fél tízkor a 44-es sorszámot kaptuk. Minden elismerésem az ottani dolgozóké, hogy viszonylag hamar túlestünk minden procedúrán. Közben még a belgyógyászatot is megjártuk, na, ott már kevésbé gondoltam hálával az orvosokra, de majdnem csont nélkül elintéztük azt is.

(És fogalmunk sem volt róla, hogy ezenközben meg köztársasági elnök nélkül maradtunk.)

Papának még műtéti időpont is került, tehát megint van miért aggódni. Remélem megsegít minket a jó isten, elég volt már a szomorúságos dolgokból!