Tegnap majdnem összeveszés lett.
Annak
okán, hogy ismerős házaspár gyönyörű fényképét csodálva az én hiperaktív
nénikém feladta a rendelést még hasonló egy-két-há "darabra".
Mire a
társaságban tartózkodó nagymama kijelentette, nem lesz több gyerek, mert
a fiatalok azt mondják, ezt az egyet szeretnék úgy felnevelni, hogy
mindene meglegyen. "És majd ha a hatalom garantálja a biztos
megélhetést, akkor lehet szó másik gyerekről. Meg nem c...ok ők, hogy
segélyekért kuncsorogjanak."
Több
sem kellett az én nénikémnek. Azonnal kijelentette, hogy ez a beszéd
nagy hülyeség, hogy lehet így beszélni. Sajnos egyik érvként azt a
példát hozta, ha meghal az egyik gyerek, még ott a másik. A nagymama
erre kiakadt.
Én nem
szóltam hozzá a vitához, nem akarván olajat önteni a tűzre. Nálunk
minden családi összejövetelnél nagyon meg kell gondolni, ki, mihez,
mivel szól hozzá. Magamban azonban a nénikémnek adtam igazat.
A bajok
egyik forrása az, hogy a mai fiatalok jelentős része nem tanult meg sem
takarékoskodni, sem lemondani dolgokról. Ha itt valakinek éppen nem a
legmenőbb mobilja, lapos tévéje, különleges elektronikus bizgentyűje
van, már halálosan szerencsétlennek érzi magát.
Ja, és hogy ezek közül ne legyen valamije?! Elképzelhetetlen.
A másik
baj, hogy bizony, hiányzik az egészséges fajfenntartási ösztön. Valami
még van, hiszen szülnek az asszonyok, de sok esetben csak egyet. És ez
baj. A fennmaradáshoz kettő, a gyarapodáshoz három gyerek lenne
elegendő. A fent említett népcsoportban ez az egészséges ösztön megvan,
hiszen születik három, négy, akár hat gyerek is. Mi miért veszítettük
el?
A fent
említett nagymama egyke, valamint az ő gyereke is egyke volt nagyon
sokáig, annak felesége is egyke, hát valószínűleg ez is erősen
befolyásoló tényező. Annak, aki egyedül nőtt fel, fogalma sincs arról
milyen az, ha az embernek testvére van.
Ez lett volna az én hozzászólásom témája, de mint mondám, fő a békesség és csöndben maradtam.
A veszekedés elmaradt. A dodó kipusztult.
