2013. május 27., hétfő

Buszon

Ha tehetem, mindig az első ülésre ülök. Így aztán néha meghallok ezt-azt. És néha ki is akadok a hallottaktól.
Ma két sofőr volt, az egyik vezetett, a másik utazott. Ettől a másiktól nem láttam ki előre, az egyik pedig minden tagmondat végére odabiggyesztett egy b+-et. A trágárság rettenetesen zavar, gyerektől és felnőttől egyaránt. A ronda beszéd bekúszott az agyamba, elérte az ingerküszöbömet és kénytelen-kelletlen hallgattam őket.
Fel voltak háborodva, hogy a rendőrök büntetést róttak ki valakire, mert motorozás közben nem viselt bukósisakot. Azt is mondta a másik, hogy soha nem tesz fel sisakot. Na? Nekik van hivatásos jogosítványuk, rájuk bízzuk az életünket, ők meg szemrebbenés nélkül szegik meg a KRESZ előírásait.
Ami nagyon feldühített, hogy végigtelefonálták az utat. Nagy volt a riadalom, mert ellenőrök jártak a vonalon, és ment a riadólánc. Mire jó a flottás mobil?! Másiknak volt fülese, de nem ő vezetett. A mi sofőrünk füléhez tartott telefonnal vezetett, egy kézzel kormányozott.
Erre már én is nyomok egy b+-et.

2013. május 12., vasárnap

Az új életforma

Tanuljuk. 
Szegény papának bizony tudomásul kell venni, hogy bizonyos dolgokban kisbaba számba megy, vannak rossz pillanatai emiatt. De szerencsére a humora megmaradt, és eddig minden nehézségen úrrá lettünk valahogy.
Mama nem tud gyorsan alkalmazkodni a váratlan élethelyzetekhez és olyankor ideges. Tegnap megfordítottuk az ágyat, de így nem lehet felnyitni az ágyneműtartót. Tesót is meglepte a mama reagálása.Ráadásul mindent maga akar csinálni, vagy segíteni, például a papa emelgetésében, ami nem neki való feladat. De meggyőzhetetlenül konok.
Én meg tépem a hajam.

2013. május 8., szerda

Csak röviden

Nagyon röviden, mert fárasztó nap volt ez.
Papát hazaengedték, mondván, sebészetileg rendben van. Negyed kilenctől két óráig piknikeztünk a kórházban, ekkor jöttek a betegszállítók. 
Tanulnunk kell az új életet, vannak nehéz dolgok, de hála istennek, itt van velünk.
Egy hét múlva kontroll.

2013. május 5., vasárnap

Különleges casting

Valószínűleg külön szerveztek egyet, hogy az összes lélektelen, tahó barom egy és ugyanazon osztályon dolgozzon.

Tahó I.
- Feküdjön föl az asztalra! - mondja ezt egy kerekesszékes, féllábú betegnek. Az asztal még a fellépőről is nehezen megközelíthető egy épkézláb embernek is.

Tahó II.
- Én magát nem hallgatom, itt hagyom! - mondja ezt egy mozgásképtelen,  idős embernek, ahelyett, hogy némi empátiával talán segítene a lelki bajain.

Tahó III.
- Hová megy? Haza, vagy elfekvőbe?