Már megint

Milyen hülye szerkezet az emberi agy. Az enyém.

Mára virradóra azt tákolta össze, hogy a nagynéném - meghalt egy éve már - megjelent álmomban, de nem öreg volt és magatehetetlen, mint utolsó éveiben már, hanem,  mint gyerekkoromban. Bocsánat bátyám, aratok. - mondta. Erre én rohantam a testvéreihez, lélekszakadva, kiabálva. Ekkor esett össze az anyám, és én képtelen voltam telefonálni, pedig próbáltam, de nem voltam rá képes...

Morgás helyett

Tulajdonképpen egy morgós, nyavalygós posztot akartam írni. De.

Gyönyörű az a város, ahol élek. Milyen jó, hogy minden reggel csodálhatom a Várat, a hegyeket, a Dunát és a Parton sorakozó gyönyörű palotákat. Milyen jó, hogy már világos van reggel, és látom az Országház csipkéit. Milyen jó, hogy ma sütött a nap, és a téli hóviharon keresztül is látszott, hogy kék az ég. Milyen jó, hogy bodor és rózsaszínű felhők úsztak az égen.

Az is jó, hogy délután,  a napköziben magyarázhattam a szöveges feladatot. És az is nagyon jó volt, hogy van hová, van kikhez hazajönnöm.

Hát ennyi.

Álom volt

De nagyon valóságos.
Keresztül-kasul villamosoztunk Budapesten valakivel, aki meghalt, de álmomban mégis élt. Aztán álmomban is rádöbbentem, hogy meghalt - és felébredtem.
Nem vagyok jól.

Valami vírus

Elég rendesen elkapta az öregeket. Papa szaladgál, ami kerekes székkel kicsit bonyolult. Mama meg magas lázzal ágynak dőlt.
Egy személyben szakácsnő, mosónő, szobaszervíz, ápoló, fodrász, fullajtár. Ez vagyok én.

Sok ész

Átfutottam a rendelőbe, leadni a zárójelentést. Doktorra hárman várnak. Illedelmesen kérdezem, ki után következem. Erre öreg szivar kioktat. Mert a nők együtt voltak, de ezt nekem honnan kellene tudnom?!

Később én vihogtam, intelligensen, magamban. Kiderült, hogy a nők fél órája, az öreg húsz perce vár... és vár... és a rendelőben bent senki.... muhaha

Energiát!

Semmi sci-fi, nekem lenne szükségem valahonnan egy hatalmas energiadózisra. Annyira kimerültnek érzem magam, hogy nem vagyok képes semmire. Még gondolkodni se.

Papa hazakerült a kórházból, most néhány napig itthon lesz. Várni kell az érfestésre, semmi sem megy hipp-hopp. Majd a doki telefonál. Aki egyébként jó fej, kinézete szerint inkább egy vadnyugati brávó, mint orvos. Papának először nem tetszett, de később megbékült vele, főként, hogy a doki hajlandó volt őt végig hallgatni. Szegény papa, egyre lassabb, egyre nehezebben fejezi ki magát.

Ami az érfestés után következik, azon nem töröm a fejem. Minden napnak megvan a maga gondja, eddig is boldogultunk valahogy. Megoldottuk a tegnapi napot, megoldjuk a többit is.

Azonos platform?

A farsang elmaradt. Néhány meggondolatlan és buta gyerek miatt. Nekünk sem öröm, de elég volt abból, hogy zsandárt és őrmestert játsszunk minden alkalommal és az együtt-szórakozás helyett azt lessük, ki hol fogyaszt tiltott dolgokat és tartsuk a vödröt, ha retúrt vált a szesz.

Kollektív büntetés.

Lett helyette osztálybuli. Kettő. Véletlenül pont azon a napon, amikorra a felsős farsangot terveztük. A bulira az ig. asszonytól kaptunk engedélyt. Az ig.h. úr ellenben eltanácsolta a hozzá fordulókat. Sőt, külön felhívta a figyelmemet, hogy nehogy farsangnak nevezzük a mai eseményt, mert farsang minálunk nincs. És megint én éreztem magam hülyének és megszeppentnek.

Pedig ma csupa nagyszerű dolgot csináltam. Megtartottam az óráimat, aztán bevásároltunk a bulira, aztán buliztunk, eljöttem itthonról reggel negyed hétkor és hazaértem nyolcra, és most hulla fáradt vagyok. 

Hogy jön ő ahhoz, hogy még ki is oktasson?!

Ig. és ig.h. ott ülnek egy irodában, egymás mellett. Miért nem beszélik meg egymással a napi dolgokat?

Tömeghiszti ellen

Csak a pontosság kedvéért: ma reggel megérkezett a családi pótlék, röviddel utána pedig a fizetés is.