2011. október 9., 20:24:22 -éva-
Megint enyém a marsallbot, avagy a fakanál.
Mamát is elkapta a kórság, ami úgy néz ki, végigmegy a családon. Köhögnek, folyik az orruk. Láz nincs igazán, csak hőemelkedés, amitől a lehető legrosszabbul érzi magát az ember.
A Hosszúhajú antibiotikumot is szed, de a köhögése és taknyossága még mindig megvan. Szegény gyerek kétszer járt a patikában, mert a nála lévő négyezer forint nem volt elég! Erre a gyógyszerre nincs TB támogatás, - hogy szállna rá a nyári harmat, ahogy Matula bácsi mondaná. Az én infarktusomról ne is beszéljünk, mert nem terveztem ekkora kiadást még hónap elejére sem.
Végre kivégeztem az összes birsalmát a fagyasztó tetejéről, az idén nagyon szépre és finomra sikeredett a birsalmasajt. Ezzel a mennyiséggel bizton átvészeljük a telet, bár a kóstolás megkezdődött és kivont fakanállal állok őrséget a biztonsági tartalék mellett.
Nem meglepő tehát, hogy a feldolgozásra váró gyékény szomorúan áll a sarokba támasztva, én meg zaklatottá válok a látványától, mert szerdára alkotni kéne belőle valamit. De mit?! This is the question.
És még ezer dolog, ami idegesít. Jaaaaaaaaaaaaj, őszi szünet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése