2014. október 1., szerda

Hm.

Nagyon örülök, hogy sikeres volt az idei tankönyvvásár, szerencse, hogy rendben megérkeztek a tankönyvek. Tényleg örülök.
Csak annak nem, hogy az írás munkafüzet I. rész még mindig nem jött meg. Mert abba dolgoznánk. Ha lenne. De nincs.*
Megreklamáltuk, de eltelt a szeptember, se válasz, se munkafüzet.
Lehet, hogy akkor mégsem annyira sikerült nekik a tanévkezdés?









*De, képes vagyok füzeteket előírni. Csak a munkafüzetben az a jó, hogy szélesebb vonalazású, mint az írásfüzet.

2014. szeptember 30., kedd

2014. szeptember 25., csütörtök

Szégyelljük magunkat!

Bűn, amit a gyerekeinkkel kapcsolatban elkövetünk.
Egy - az óvodát éppen hogy elhagyó - kisgyereknek legyen hetedik(!) órája, ez felér egy emberiség elleni bűntettel. Nem én tehetek róla, de részt veszek benne, tehát bűnrészes vagyok én is.
Napi négy óra pont elég lenne, aztán élhetne szegény szabadon, rohangálhatna, futkoshatna, ordibálhatna, hiszen erre lenne szüksége.
Ehelyett ül az iskolapadban nyolctól fél háromig.
Ez a nyavalyás hitéserkölcstan is úgy kell, mint üveges tótnak a hanyattesés. Az a család, ahol vallásosan élnek, eddig is megtalálta a lehetőséget a hitoktatásra. Ezután is megtalálta volna. Az erkölcstan témáit pedig a többi tantárgyban meg lehet beszélni és meg is tudtuk beszélni, nem szükséges erre külön óra. Egyébként meg mindenféle nevelés a családban kezdődik, és aki otthonról nem hoz értékeket, azt hiába is próbáljuk nevelni a szépre-jóra.
Ráadásul micsoda kavarodás, mikor három osztálynyi gyereket próbálunk egy nagyon szűk folyosón n darab csoportba osztani, mert van mindenféle felekezeti hitoktatás, amire járhatnak.
Ma azzal állt elém egy pici, szőke lány, hogy nem fogják befizetni az ebédjét. Ül az iskolában nyolctól fél háromig ebéd nélkül. Nincs pénzük, se villanyuk, se gázuk, a palack üres és üres is marad.  Meleg ruhát is úgy szedtünk össze neki, a talált holmik közül, hogy ne fagyjon meg a hűvös napokon. Borzalom.

2014. szeptember 22., hétfő

Rendnek kell lenni

Felhívtam A plébániát a búcsúztató miatt. Köszönés, elmakogom miről lenne szó, másik fél részvétet nyilvánít, hol lakunk? Mondom a címet, nem az ő körzetük, részvétnyilvánítás még egyszer, telefon letesz. Majd én is.
B plébániára személyesen ballókáztunk el. Kenetteljes nünüke, rendben, oda tartozunk, adatfelvétel. Mobiltelefonja megszólal, felveszi és nem, nem azt mondja ami ilyen helyzetben elvárhatnánk, hosszasan taglalnak erősen magántermészetű dolgokat. Én gondolkodom, letörjem -e asztal sarkát, de nem teszem. Nünüke kérdezi kik a gyászoló családtagok, a másodiknál beleköt, ezt nem ilyen sorrendben kell mondani! Amit gondolok, nagyon csúnya. B+-gel kezdődik. Sorrend tisztázva.
Nünüke kérdésemre elmondja: a búcsúztatás mintegy félóra lesz, pap és kántor, majd legombol rólunk egy tetemes összeget. Kérdése: Kérünk-e nyugtát?
Ezek után? Nanáhogy kérünk!


2014. szeptember 12., péntek

Elment...


Édesapám

2014. szeptember 10., szerda

Az élet nagy problémái

Leányka pityergősen ül az ebédnél. -Mi baj van? - Attól félek, haragudni fogsz rám, ha nem eszem meg a borsófőzeléket... (hüp hüp) - Akkor edd csak a tojást! - Azt sem szeretem... (hüp hüp)


2014. szeptember 8., hétfő

Jókívánság - jó kívánság?

Innen üzenem annak, aki kitalálta, hogy a naplóba ennyi sok számot kelljen beírni azt: száradjon a fenekébe a keze!

Oktatási azonosító, mérési azonosító, diákigazolvány-szám, Taj-szám, szülők telefonszáma, persze mindenkinek mobil. A szokványos alapadatokon kívül az e-mail cím is megjelent a naplóban, hát...
Még szerencse, hogy az amúgy táblázatmániás és mindentkitölteni-mániás főnökség beleegyezett, ezt nem írjuk be.

Utálom az adminisztrációt! Az osztályfőnöki munkatervet tegnap megírtam, annak legalább van valami értelme.

Brühühü, megvan az első rontásom is. Ha boszi lennék, ráküldeném az illetőre.

2014. szeptember 3., szerda

Tanító néninek lenni jó

Igaz, hogy olyan fáradt vagyok, mint amilyen csak egy elsős tanító néni lehet három nap után és jelentős alvási mínuszokat szedtem össze, de jó, nagyon jó.
Ami még jobbá teszi az egészet az, hogy külön vagyunk a nagyoktól, kollégáktól, igazgatóságtól, úgy tűnik, ez a béke szigete. Előre sírok, hogy év végén költözni kell.
Tegnap főépület-bejárásra mentem a kicsinyekkel, megnézegettük a tablókat. Egyszer azt mondja az egyik leányka a tablóra mutatva: - Éva néni, nézd, az majdnem olyan, mint te! - Jaj, kicsim, az én vagyok! - Nem tárgyaltuk ki a különbséget...

2014. augusztus 26., kedd

Színek

Ha én igazgató lennék (soha nem leszek az), csak fehér falakat engedélyeznék. Mit kezdjek én a tejeskávé + lila kombinációval?

Ezt fogom nézni egy évig.*

Borzasztó.

*Nem, nem fogom a szülőket megkérni egy teremfestésre. Amit tudtam leszedtem, amit tudtam, eltakartam. Majd a dekoráció lesz fehér.

 

2014. augusztus 23., szombat

Tanító néni, egy se normális?

Ha normális lenne, akkor nem a szabadsága alatt menne családot látogatni, hogy iskolakezdésig mindenkihez eljusson. Ha normális lenne, akkor nem a szabadsága alatt bújná a netet, hogy az első munkanapokon az otthoni színes nyomtatójával kinyomtatott képeket laminálni tudja. Ha normális lenne, akkor nem a szabadsága alatt pakolna, selejtezne, hogy az augusztusi költözésre már csak a cipekednivaló maradjon. Ha normális lenne, akkor nem a szabadsága alatt gyártana az osztályának kitűzőket, könyvjelzőket, apró ajándékokat. Ha normális lenne, akkor nem a szabadsága alatt agyalna tanmenetekről, új tankönyvekről, iskolai dolgokról.
Ha normális lenne ... de nem az.

Nyugalom. Ismerek normális tanító néniket is.

2014. augusztus 21., csütörtök

Elkezdtük

Dolgozunk. A nyárnak ezennel vége.

2014. július 18., péntek

Irígy

Jó annak, akinek van pénze, de nincs kötelezettsége.

2014. június 14., szombat

Vége

Nem a blognak, a tanévnek.

Kegyetlen év volt. 26+2 órában tanítottam, több, mint 250 gyereket. Félcsoportos bontás esetén azt hiszem, ez nem kevés.
Az osztályommal hetente egyszer, egy órán találkoztam, illetve kéthetente az osztályfőnöki óra, amin főként az adminisztrációt intéztük, vagy az aktuális balhét elemeztük.

Vége, ennyi volt...
1. Egy bárányka végleg elveszett, nem hiszem, hogy egyhamar elvégzi az általános iskolát. Lehet, hogy csak egy hír lesz az újságok hírek röviden rovatában. Három évig, három hosszú évig volt velünk, hogy mennyi kárt okozott a lelkekben, felmérni nem tudom. Mivel tudott hódítani, nem értem. A nyegleségével? A vagányságával? (Az én három dinka báránykám ájult tisztelettel leste minden mozdulatát.)
2. Egy bárányka keresi a helyét, nagy érzelmi viharok közepette, és szomorú látni, hogy csúszik egyre lejjebb és lejjebb. A családi élete sem egyszerű szegénynek, hátha a szakember segítségével kilábal a gödörből. Mennyit kellett bizonygatnom, hogy a tünetei nem normálisak, már nem egyszerűen kamasz-panaszokról van szó, ráment ez az évünk erre is, nagy jelenetekkel, aggódással.
3. Egy bárányka, ki megszínesítette az életemet, hihetetlen energiáival, pörgésével, kamaszos felhangjaival, de ha kellett, felnőtt módra éretten és megfontoltan nyújtott segítséget. Ő a legkisebb testvér a háromból, kár, hogy nincs belőlük több. (Milyen szerencsések azok a szülők, akiknek ilyen gyerekeik vannak!)
4. Egy bárányka, ki szintén harmadik gyerek, de az előzővel ellentétben borzasztó családba született, ki előtt minta nem volt, saját magát nevelte ahogy tudta. Némi hátszél segítségével mindenből átment, legalább a nyolc osztálya meglesz remélhetőleg, de félő, hogy elkallódik. Mivel nem olyan dörzsölt, mint a legelső, valószínűleg rávarrnak valami balhét.
5. Egy bárányka, ki megjelenésében különleges, ezt a szülő ki is használja, s báránykának akkora arca van, hogy csak na. Bántóan neveletlen tudott lenni, s noha ő is más, a másik másságát mégsem képes megérteni és elfogadni.
6. Egy bárányka, ki szemben kedves, aranyos, magát a világ közepének tartja, és ő a legjobb gyerek a világon - nos ez a legkevésbé sincs így. Számára még sok csalódást tartogat az élet, kezdve az évvégi magatartás osztályzaton, egészen a nem teljesített vizsgáig.
7. Egy bárányka, ki szintén megy lefelé, sajnos nem csoda, hisz a miliő ahol él, nem ad jó példát. Szintén a legkisebb királyfi, csonka családban, többszörösen bukott, lógós tesókkal. Ő is próbálkozott ilyesmikkel, de még kezelhető. Sajnálom őt, mert óriási hátrányokkal küzd. Jobb sorsra érdemes.
8. Egy bárányka, ki legkisebb gyerekként, késői ajándékként, túlféltve, de szeretve, mintha nem ezen a földön élne. Tanulmányi eredménye nem túl jó, de ő lesz az, aki még kibontakozhat és okozhat meglepetéseket. Normális gyerek tudott maradni a sok negatív hatás ellenére is.
9. Egy bárányka, igazi göndör szőrű. Néha kicsit szorongó, bár édesanyja végre lejjebb adott az elvárásaiból. Szerencsére elkezdett sportolni, és nem is csinálja rosszul. Rá sok teher hárul otthon, mert az idős nagyszülők ápolásában segít, mindezt panasz és zokszó nélkül viseli. Nemcsak az arca szép, szép a lelke is. Ilyen tanítványokat kíván az ember magának mindig.
10. Egy bárányka, ki szintén göndör, épp ezért egyenes hajat szeretne magának. Ő is egy csoda, egyedülálló a maga nemében. Kitűnő lett, versenyeken indult és nyert. Nagyon örültem, hogy az évzárón kitüntetést kapott. Érzelmeit ritkán mutatja ki, éppen ezért sokat aggódtam miatta, hogy rendben van-e. Úgy érzem, nem igazán volt jó helye ebben az osztályban.
11. Egy bárányka, ki kamaszkorát nehezen viseli.  Szerintem kötődött hozzám, bár mindig dühös, savanyú arcot vágott. A tüskéi ellenére is szeretetreméltó. Az iskolai sikertelenségeit a sport kompenzálja. Sajnos ebben a tanévben voltak események, mivel az osztályban nem találja a helyét, hozzácsapódott egy másik, nagyon problémás báránykához.
12. Egy bárányka, ki tipikus példája a szülői elnevelésnek. Kétarcú, angyal és ördög. Angyalságát nagyon tudom szeretni, de vele élni nem könnyű. Állandó konfliktusai vannak felnőttekkel és gyerekekkel. Nem lesz így könnyű az élete.
13. Egy bárányka, ki kolléga gyereke. Harmadik éve vagyok osztályfőnöke, és a harmadik évre jutottunk el odáig, hogy megnyílt és beszélgetni is tudunk egymással. Hihetetlenül jó fej. Azon kevesek egyike, aki rendszeresen olvas, mindig láttam könyvet nála. Sportban is, tanulásban is élen jár. Miatta sem kell aggódnom.
14. Egy bárányka, akivel csúnyán kibabrált az élet. Fogyatékossággal született, ezt sajnos sokan éreztették is vele. Ennek ellenére kedves, jólelkű, a légynek sem árt. Ő is, édesanyja is rengeteg energiát fektetett a tanulásba. Sajnos a kollégák között is vannak olyanok, akik nem veszik tudomásul, hogy ő más. Egyik fő célom az volt, hogy elballagjon, és valami neki megfelelő szakmát válasszon. 
15. Egy bárányka, ki kisebbségi, többször bukott, akikkel kezdett, rég elballagtak már. Gyönyörű, de csak a külseje, nagyon agresszív, bandája van és aki nekik nem tetszik, az reszkessen. Idén megint bukott, erősen rezeg a léc. Jó lenne, ha legalább a nyolc osztálya meglenne, de félek, hogy a tanulásból előbb-utóbb kimarad. Nemsokára betölti a tizenhatot, és senki sem fog erőlködni, hogy kijárja az iskolát. Még egy tanév kötelező neki. Aztán mi lesz?
16. Egy bárányka, ki átutazó vendég volt nálunk,  életét a nem megfelelő családi háttér s a nehéz kamaszkor kutyulta.
17. Egy bárányka, kit nagyon szeretek, annak ellenére, hogy iszonyú kamasz. Ott van, de mégis távol. Megfigyel, viselkedésmintákat gyűjt, nem tudja ki is ő.
18. Egy bárányka, ki nehezen indult, de az évek során behozta hátrányait. Még kicsit nyers, de az idő neki dolgozik. Azon kevesek közül az egy, akivel könyvekről, az élet nagy problémáiról lehetett beszélgetni.
19. Egy bárányka, ki vasszorgalommal és akarattal  küzdött végig az évek folyamán. Néha úgy tűnt, hogy a szülők túlzott elvárásai miatt összeroppan, de szerencsére a sportolásban megtalálta önmagát. Az ő sorsa miatt nem aggódom.
20. Egy bárányka, ki abszolút normális gyerek, ami a mai világban nem könnyű. Remélem, a tálentumot, amit kapott, nem herdálja el. Sajnos nem engedett közel magához, pedig ő is hihetetlenül jó fej.