Bűn, amit a gyerekeinkkel kapcsolatban elkövetünk.
Egy - az óvodát éppen hogy elhagyó - kisgyereknek legyen hetedik(!) órája, ez felér egy emberiség elleni bűntettel. Nem én tehetek róla, de részt veszek benne, tehát bűnrészes vagyok én is.
Napi négy óra pont elég lenne, aztán élhetne szegény szabadon, rohangálhatna, futkoshatna, ordibálhatna, hiszen erre lenne szüksége.
Ehelyett ül az iskolapadban nyolctól fél háromig.
Ez a nyavalyás hitéserkölcstan is úgy kell, mint üveges tótnak a hanyattesés. Az a család, ahol vallásosan élnek, eddig is megtalálta a lehetőséget a hitoktatásra. Ezután is megtalálta volna. Az erkölcstan témáit pedig a többi tantárgyban meg lehet beszélni és meg is tudtuk beszélni, nem szükséges erre külön óra. Egyébként meg mindenféle nevelés a családban kezdődik, és aki otthonról nem hoz értékeket, azt hiába is próbáljuk nevelni a szépre-jóra.
Ráadásul micsoda kavarodás, mikor három osztálynyi gyereket próbálunk egy nagyon szűk folyosón n darab csoportba osztani, mert van mindenféle felekezeti hitoktatás, amire járhatnak.
Ma azzal állt elém egy pici, szőke lány, hogy nem fogják befizetni az ebédjét. Ül az iskolában nyolctól fél háromig ebéd nélkül. Nincs pénzük, se villanyuk, se gázuk, a palack üres és üres is marad. Meleg ruhát is úgy szedtünk össze neki, a talált holmik közül, hogy ne fagyjon meg a hűvös napokon. Borzalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése