Első munkanap a szünet után. Nem jókedvvel, de feszülten és nyugtalanul mentem. Sajnos többször volt már, hogy nem jó hírek vártak.
A mai bomba: kedvenc igazgatóhelyettesem - aki a legnagyobb vész és felfordulás közepette is úri módon tud viselkedni és fogalmazni - hétfőtől máshol kezd.
Megértem én, de mégis úgy érzem: rútul cserbenhagyás ez.
A maradékról jobb nem is beszélni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése