Nem lehet okunk panaszkodni, ma igazi szép tavaszi idő volt - délelőtt, amikor kint jártam, biztosan. Vagy panaszkodjunk: meglesz ennek még a böjtje... hiszen csak január eleje van. Jó volt bóklászni a napon.
Most ülök a papírhalmaz közepén. Még mindig hegyvonulatok vannak jobbra is meg balra is, pedig eddig kétszer töltöttem meg a papírkosarat. (Ami tulajdonképpen egy 6 kg-os mosóporos doboz.)
És milyen érdekes dolgokat találok!
Például megleltem apa jegyzeteit a szeptemberi szülői értekezletről, amelyre én nem bírtam elmenni. Így januárban már semmi fontos, de az egyik papírka sarka elkerítve, benne: egyedül vagyok férfi. Szegény apa. Biztos félt.
Magamról meg azt derítettem ki, hogy notórius jegyzetelő vagyok, borítékon, számla másik oldalán, félcédulán, sajtpapíron, meg mittomén ott a kezem nyoma. Némelyikről még tudom, hogy mi az, másról meg aztán ha megölnek se. Pontosan nem emlékszem, miért írtam le: egy órát várattak, de rémlik, hogy a nagynénimmel beszéltünk telefonon, és ez az ő mondata volt. Aztán a d1d1ce, az pedig egy színkód, ami a tablóhoz kellett (két évvel ezelőtt). Itt egy időpont: nov 21. 21:40. Erről végképp fogalmam sincs.
Kidobtam évekkel ezelőtti dolgozatokat, kirándulástervet, számlákat, blokkokat. Már az üzlet is rég megszűnt, ahol vásároltam. Néhány hivatalosnak tűnő papír még nem érte meg az öt évet, ezért kegyelmet kaptak.
Pihenőnek vége, megyek vissza ganajozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése