Ma nagy ügyesen rácsaptam a bal hüvelykujjamra a bótajtót. Ha azt mondom, nagyon fájt, akkor kevéssé írom le a valóságot, mert még annál jobban is.
Az élet azonban nem állhat meg, ha szombat, akkor Sáskák, ha Sáskák, akkor uzsonna. Virslis buci lett betervezve mára, a virslik már a konyhapulton vigyorogtak. Nagy úr a muszáj. (Mama ugyan felajánlotta, hogy tésztát dagaszt, de neki is rozoga napja volt ma, nem hagyhattam.)
Most látom csak, milyen nagyszerű találmány a szembefordítható hüvelykujj, mikor nélküle kell boldogulnom, s mennyire irigylem a négykezűeket, akiknek jelen helyzetben még mindig lenne három használható végtagja. Vagyis kettővel több, mint nekem.
Minden megpróbáltatás ellenére - vagy pont azért - a buci nagyon finom lett. A legnagyobb bendőjű Sáska nem jött, így még holnap is ezt fogunk reggelizni. Gesztenyepürével, mert az is maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése